2010. január 28., csütörtök

Áll a baba, áll...ni fog lassan

Drága kicsi manóm ma egy hihetetlen nyűgös éjszaka után, hihetetlenül nyűgösen üldögélt a kiságyában, én pedig kimentem a szobából, hogy inni hozzak neki. Mire visszaérek mit látok? Az én kis drágám kapaszkodik a rácsba és húzza felfelé magát állásba. Még nem sikerült felállnia, de ez a mutatvány megerősített abban, hogy igenis, az ágyat le kell rakni a legalsó állásba.
Hihetetlen milyen gyorsan tudnak ezek a kis törpék fejlődni!

2010. január 27., szerda

Fejlődünk

Jobban mondva Kristóf fejlődik szépen. Konkrétabban a mozgására gondolok. Mióta múlt héten a doktor nénink javasolta, hogy próbálkozzunk azzal, hogy megindítjuk a mozgást és hagyjuk, hogy Krisz befejezze, azóta a drágám nagyon szuperül felhúzza magát a kezünkbe kapaszkodva állásba, szépen áll, ha fogja a kezünket, sőőőőt tegnap így még néhány lépést is megtett.
Csak az a fránya mászás nem akar menni. Szerintem a kis Ördögöm rájött, hogy ő tulajdonképpen kúszva mindenhová eljut és köszöni szépen ez neki nagyon jó így.

A babatorna múlthéten is nagyon jó volt. Új feladatokat is tanultunk, és új mondókákat. Kristóf nagyon jókat kacag rajtuk. Sajnos ezen a héten ki kell hagynunk, mert a derekam bemondta az unalmast, még a szimpla emelgetés is nehezemre esik, nemhogy dobáljam, meg hintáztassam. De remélem, jövő héten újra mehetünk. Lehet, hogy kárpótlásként holnap lenézünk a Ringatóra.

Időközben 7 fogú lett a nagyfiú. A jobb alsó 2-es metszőfog is volt szíves végre áttörni. De valószínűleg hamar követni fogja a bal alsó 2-es is. Egyre ügyesebben harap is a törpöm, szerencsére a mi harapdálásunkról lassan leszokik. Viszont kezd átszokni az ételek harapására. A Túró Rudit és a kukorica pufit már sikerül harapva ennie.

Hétvégén megvolt az első szánkózás is. Ha már karácsonyra a Jézuska hozott egy szánkót, hát muszáj volt felavatni. Csak pár percig élvezte igazán még Krisz, hogy Öcsipapa rohangászik vele, mert kényelmetlen volt még neki a háttámla. De majd jövőre.

A bilit is kipróbáltuk hétvégén. Hát nem lett egyenlőre Kristófom szíve csücske. Pedig még maci is van rajta. De ezzel is ráérünk még.

És mivel már olyan jól megvoltunk betegség nélkül, hétvégén Krisz elkezdte fogdosni a fülét. Hurrá! Hétfőn irány a fülészet. A doktor bácsi már ismerősként üdvözölt. Szerencsére nincs nagy gond. Nagyon pici nátha (mi észre se vettük, hogy meg lenne fázva), és picit fénytelen a dobhártya, de nincs begyulladva a füle. Fülcsöpi, Nurofen, orrcsepp vasárnapig. Nemes egyszerűséggel fogzási szindrómának titulálta a doktor bácsi a dolgot. Azért valami azt súgja, hogy az orrmandulával lesz némi gondunk még.



Szülinap 2 hónapnyira

Ami azt jelenti, hogy Kristóf holnap már 10 hónapos lesz.

Ennek örömére tud:

  • kúszni, kb. olyan gyorsasággal, mint a rakéta, semmi nincs biztonságban, az egész lakást bejárja és rendet rak,
  • ülni, mint a cövek, na nem felülni, de ne legyünk telhetetlenek,
  • ezerrel megy a mama, baba, papa, és hallottunk már tőle jópár apa-t is,
  • ki- és bepakol a sütifaló böndöjéből,
  • kérésre (mostanában kérés nélkül is) odaadja a játékot,
  • valamikor tudott pápát inteni is, de azt valahogy elfelejtette mostanában,
  • és persze továbbra is tapsol.

A súlya 10050 gr volt a mai mérésen, a hosszmérés megint kimaradt, majd itthon valahogy megmérjük. De olyan 77 cm-re tippelünk.

Súly (gr)

A lassabb mozgásfejlődésre azt mondta a doktor nénink, hogy mivel mindent alapból lassabban csinált eddig, így nincs gond, csak figyeljünk rá, hogy mindig legyen valami új, amit csinál. Ezze eddig nem volt gond. Azt mondta, hogy próbáljuk őt segíteni úgy, hogy elindítunk neki egy mozgást, de hagyjuk, hogy Kristóf maga fejezze be. Pl. kezdjük el felhúzni ülésbe de csak picit indítsuk el és hagyjuk, hogy ő húzza fel magát. Így az izmai is erősödnek, hiszen saját maga csinálja, és gyakorolja a mozdulatot is, ami egy idő után rutinná válik számára.

Ma gyakoroltuk így a felülést és a felállást is. A kis hamis szuperül húzza fel magát mind a két mozdulatnál.

Kristóf sokat dörzsölte a szemét, így elmentünk a szemészetre is. Alapos doktor nénivel találkoztunk, amennyire egy ilyen pici gyerkőcöt lehet, ő megvizsgálta Kriszt és mindent rendben talált. Még tavasszal egy kontrollra javasolta, hogy menjünk vissza, mert kicsit nagyobb gyerkőcöt jobban meg tud nézni és akkor bepótolja, ami még kimaradt most. Remélhetőleg akkor is ilyen jó eredményre jut, mint most.

Mostanában legtöbbször már csak 1x alszik a drágám napközben. Bár most abban a fázisban vagyunk még, hogy 1 kevés, 2 sok. Az éjszakáink változóak. Általában nem ébred fel, csak nyüszög álmában. Ilyenkor át kell menni hozzá, cumi vissza, simi, néha egy kis tea vagy némi Dentinox. Aztán alvás tovább. Ezt van, hogy 4x-6x megismétli egy éjjel, de van, hogy csak 1x. De panaszra nincs okom, hiszen 3 hónapos korától 9 hónapos koráig gyönyörűen átaludta az éjszakákat. 1 hónapja műveli ezt a nyüszögést, de hát ez lehet a fogától, meg ott van a mozgásfejlődés, a sok inger, ami napközben éri, sok-sok újdonság, élmény, amiket fel kell dolgozni, és persze a szeparációs szorongás is. És vannak nála sokkal rosszabbul alvó babák is. Azaz nem panaszkodom. :D

Már egyáltalán nincs cumisüveges kaja. Pontosítok, néha reggel hajlnadó 1-1,5 dl tápszert cumiból meginni, de azt is valami ízesíttéssel (pl. kakaónak álcázva). A napi, számára még szükséges 2-3 dl tápszert némi csellel kapja meg. Pl. kekszel keverem össze és pép lesz belőle, vagy gabonapéppel csinálom és gyümölccsel, vagy szimplán tejpépet kap. Egyébként minden mást szívesen és jóízűen eszik. Aminek nagyon örülünk.

Járunk babatornázni. Múlt héten voltunk először. Az ifjúsági házban tartja egy nagyon aranyos csaj, Cilinek hívják. Múlt héten kb. 10-en voltunk, ahogy elnéztem Kristóf volt a legkisebb, de nagyon tetszett neki a mondókákkal, énekekkel felturbózott torna. Hintáztatjuk, forgatjuk, dobáljuk őket. Szóval csupa olyan gyakorlat, ami segít a mozgásfejlődésben. Az első alkalom nagyon tetszett Kristófomnak, vigyorgott ezerrel. A végén a babák játszhatnak, van rengeteg játék. Kristóf először csak megilletődötten nézelődött, majd bevetette magát a labdák közé. A végén még csajozott is, megfogta az egyik kb. 1 éves kislány kezét.

Holnap megint megyünk, remélem, hasonló jó élményünk lesz. Majd beszámolok.


Az első szilveszter

Amit Kristóf szerencsére Piliscsabán töltött, mert szerintem itthon egy pillanatot nem tudott volna aludni olyan durrogtatás volt, már délután 3-tól. Éjfélkor meg kitört a 3. világháború egy órácskára. Azért Kristóf ismerkedhetett már a pirotechnikai eszközökkel, mert odafent a hegyen is volt durrogtatás, de persze jóval szerényebb mértékben, mint a Káposztásmegyer kellős közepén. Így a nagyszülők megúszták egy éjfél és 1 közötti nyűszögéssel. De állítólag az ettől eltekintve az éjszaka egész jól telt. Bízom benne, hogy ez az újonnan a fogzásra elkezdett homeopátiás szer, a Chamomilla kezdődő hatásának is betudható. Sajnos váltanunk kellett, mert az eddig használt Viburcol kúp nem használt. A tünetei alapján választottam a Chamomillát, remélem, hogy tényleg hat, bár egyenlőre még várakozó állásponton vagyunk, mert még csak 2 napja kapja, és minimum 4 nap kell a hatás kialakulásához. Ha mégsem használ, akkor "van máááásiiiiik"!

Apa és Anya 31-én még bevásárolt - főleg Anyának - némi ruházatot, kihasználva az év végi leárazásokat, de persze Kristóf sem maradhatott ki a dologból, ő is kapott jópár 80-as body-t (mert a 74-esek elég kicsik kezdenek lenni) és pizsamát, meg persze harisnyát is, mert már azok is igen csak kicsik.

Kicsit "nosztalgiáztunk" is, mert folyton mindenkinek eszébe jutott a tavalyi szilveszter, amikor is a buli nagy részét én személy szerint a Péterfy Kórház szülőszobáján töltöttem (Ati és a barátnőmék a folyosón), majd az éjfél már a 422-es kórteremben talált Dia mellett.

Találkozásunk 1 éves évfordulójának örömére kaptam is sms-t Diától délután, meg beszéltünk telefonon. Felelevenítettük az emlékeket, jókat röhögtünk rajta, mi a kórházban is igyekeztünk a rossz kedvünket elütni valami hülyeséggel, a saját kínunkon röhögéssel, mert így kicsit könnyebb volt átvészelni a kórházi napokat.

Este 2 baráti pár jött hozzánk. Az egyik srác megjegyezte, hogy akkor most csak itthon fogunk ülni? Mire a barátnőm, aki tavaly is velünk volt, hangosan felnevetett és közölte, hogy ha tavaly velünk bulizott volna a másik pár is, most nagyon tudnák értékelni, hogy "csak itthon ülünk". :D Aztán elmeséltük nekik, hogy tavalyi buli hogy is zajlott. :D

Végül idén 3-ig voltunk fent, de én utána szó szerint elájultam olyan fáradt voltam. Persze felébredés után első dolgom volt, hogy hívjam a nagyszülőket, mi van a kis banditámmal. De szerencsére minden rendben van vele, szépen aludt, jól evett, játszott.

Hát így léptünk át 2009-ből 2010-be.

Még egyszer BUÉK mindenkinek!


Szilveszter

Boldog, egészségben és sikerekben gazdag új évet kívánunk mindenkinek!!!


Az eslő karácsony - képekben

Apa, Kristóf, karácsonyfa, új kutyus

Anya, Kristóf, karácsonyfa, új kutyus

Csingiling, Herr Nyó a legújabb haver, és a legnagyobb sláger: a csomipapír

Az első halászlé

Mamika, Zsuzsi a nagynéném, és az uncsitesóim: Emma és Anna


Karácsony

Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!!


9 hónap

Már itt tartunk. Nem semmi.

Szerdán ugyan voltunk a szokásos havi tanácsadáson, de a védőnénik úgy tűnik kihaltak, mert egy szem nem sok, annyi se volt a tanácsadóban, így csak a doktor nénivel találkoztunk. Ezért hivatalos mérési adatok nincsenek, csak az itthon mért eredményeket tudom közölni :D

Ezek szerint Kristóf 9 hónaposan 9680 gr és 76 cm. Azt hiszem ez elég szép teljesítmény. A nagy könyv szerint 1 éves korára kellene megháromszorozni a születési súlyát. Ez nála 9840 gr-ot jelent, amitől akárhogy is nézem össz-vissz 160 grammnyira van a mi Ördögünk.

A doktor néninek még panaszkodtam, hogy hááát lelassult a hízása, és hogy előző hónapban is csak 400 gr-ot hízott, most meg épp hogy 300-at (a nagykönyv szerinti elvárt hízás havonként a 2. félévben 500 gr), ő meg mondta, hogy biztos a betegségek miatt. Hát itthon rájöttem, hogy kapásból marhaságot mondtam, mert múlthónapban 510 gr-ot hízott, és ebben a hónapban is sikerült 490 gr-ot összeszednie. Úgyhogy panaszkodás visszavonva. :D

Viszont az éjszakáink sajnos elromlottak. :(( Krisz az utóbbi 1 hétben minden éjszaka nyüszög, néha felébred. Az utóbbi 2 éjjel kifejezetten totálkárossá tett, nem sokat aludtunk. Valószínűleg továbbra is fogzik. Iszonyatosan rág a drágám. A keze szinte könyékig szokott a szájában lenni. Remélem, hamarosan kibújik az a fog, ami így megszenvedteti és újra jobb éjszakáink lesznek. Addig meg megpróbálok új homeós bogyókat beszerezni, mert az eddig használt kúp elfogy lassan és persze hiánycikk.


Kúszunk


Videók


Az első külön töltött éjszaka

Hát ez is eljött. Kristóf először aludt nélkülünk a nagyiéknál. Csütörtök este mentünk ki, én akkor még ott aludtam, de péntek este én is bejöttem, mert másnap hajnalban indultunk Bécsbe egy egynapos túrára a barátainkkal.

Mit ne mondjak nem volt egyszerű otthagyni, pedig tudtam, hogy jó helyen van. Pláne, hogy épp egy kis probléma adódott. Ugyanis a drágám úgy döntött, hogy neki nem kell a tápszer. A szokásos 2,5 dl felét alig akarta meginni, ment a harc, volt nagy sírás. Gondolhatjátok, egész péntek éjjel ezen járt az agyam. Szerencsére szombat reggelre a probléma megoldódott Öcsipapa leleményességének köszönhetően. Ő ugyanis mikor csinálta a reggelit, ő megkóstolta a tápszert és rájött, hogy se íze, se bűze. Így próba szerencse alapon egy mokkáskanál cukrot tett a tápiba. És láss csodát, egy korty se maradt belőle. Este némi kakaó került bele ééééés természetesen abból se maradt. :D A probléma megoldva.

Távollétünkben Kristóf nagyon jól viselkedett. Közben fejlesztette legújabb tudományát, amit itthon ma reggel tökéletesen be is mutatott. Ez pedig a kúszás. Nagyon ügyesen csinálja, ha így halad, hétvégére egy kis rakéta lesz belőle.


Fogzás némi mellékzöngével

Kristóf immáron 5 fog tulajdonosaként úgy döntött kell a 6-dik is. Szépen fehéredett az ínye a bal oldalon felül is. Rágott is ezerrel. Ezért nem lepődtem meg, hogy nyűgös volt, hogy éjszaka többször felsírt, hogy már megint náthás lett picit.

Azon már egy picit meglepődtem, hogy picit sűrűbb és picit sárgásabb a trutyi, ami az orrából jött, mint szokott, na de hát ez csak egy nátha... Aztán néhány nappal később úgy tűnt, hogy ahogy hozzáérek a bal füléhez, az fáj. Akkor le lettem szavazva. Nézegettük jobbról, nézegettük balról, nyomogattuk, a gyerek meg nagy szemekkel nézett rám.

Na, akkor voltam hülye, hogy hagytam magam lebeszélni arról, hogy tépés a fül-orr-gége ügyeletre. Mert akkor csak elnapoltuk a dolgot. Advent első vasárnapjának reggelén ugyanis bebizonyosodott: anya nem hülyült meg teljesen, Kristófnak tényleg fáj a füle, most már viszont nagyon. Persze hőemelkedése is lett gyorsan, 37,5-el (levonás után) ébredt.

Tehát talp-sarok, irány a Heim Pál fülészete. Az ottani rendszer némileg kriminális, de a lényeg, hogy gyorsan bejutottunk. Az eredmény: kétoldali középfülgyulladás. Hurrá!!! Antibiotikum, orrcsepp, ha nincs láza, akkor melegítés, ja és porszívózni az orrát ezerrel. Hurrá!

Mit ád a jó ég, aznap estére Kristófnak 38,9 lett a láza és a világ minden kincséért se sikerült semmilyen módon lejjebb vinni, csak reggelre. Másnap kicsit alacsonyabb volt már, de még mindig 38 felett. Délután apa kivitt minket Piliscsabára, mert neki volt munkája elég, viszont Kristóf orrszívásához segítség kellett.

Kedden már megint 38,9 lett Kristóf láza. Azt hittem kihullik a hajam. Szegény nyűgös volt, nem aludt jól éjjel, fájt a füle. Csak tömtük belé a láz és fájdalomcsillapítót, meg az antibigyót, amitől meg persze 1 nap alatt hasmenése is lett szegénynek, probiotikum ide vagy oda.

Szerdán már csak délután volt 38 felett a láza, úgy tűnt alakul a dolog. Csütörtökön mentünk a gyerekorvosunkhoz kontrollra. Reggelre a gyerkőcömnek még csak hőemelkedése sem volt, meg is lepődtem rendesen, de örültem. A váróban vettük észre, hogy Kristóf nyaka tele van kiütésekkel. Ezerrel találgattuk, hogy vajon mire allergiás a gyerek. A rendelőben Kristófot levetkőztetve kiderült, hogy a törzse totál tele van ilyen pöttyökkel. A doktor néni meg nevetve közölte, hogy szuper, akkor már diagnózisunk is van, jelenti a gyereknél egyszerre 2 dolog folyik, 1. középfülgyuszi, 2. egy "3 napos láz" nevű ártalmatlan vírusfertőzés, amin a gyerekek 90%-a 2 éves koráig átesik.

Ez a fertőzés 3-4 nap magas - akár 41 fokos - lázzal jár, majd a láz ahogy jött, úgy megy és megjelennek a pöttyök. Ezek elindulnak a nyakról-törzsről és kifelé a végtagok és az arc felé haladnak. Maguktól elmúlnak és ennyi.

A doktor néni gyorsan visszaküldött a fülészetre is, mert szerinte Krisz bal füle roppant csúnya, lehet, hogy fel kell szúrni. Szerinte sárga, gennyes. Hát a frász kerülgetett. Így tehát irány a IV. kerületi gyerek fülészet.

Ott a kedves doktor néni megnyugtatott. Kristóf füle véletlenül sincs már begyulladva, már csak ún. fülkürthurutja van, melegíteni kell, csöppenteni, és szívni az orrát. Az antibigyót meg kapja még szombatig. Na, ezt legalább megúsztuk.

Mivel Kristófnak nem volt láza, így melegíteni is tudtuk a fülét infralámpával, na attól viszont rengeteg trutyi távozott a nóziból. De hát ugye ez volt a cél.

Azt el is felejtettem írni, hogy persze szerdán kibújt Krisz 6. foga is, a bal felső 2-es. Nála úgy látszik 1 fog, 1 betegség. A dolgon nincs mit csodálkozni, mert a fogzás alapból legyengíti az immunrendszerüket, ő pedig iszonyat gyorsan, kb. 2,5 hónap alatt prezentált 6 fogat. Mondtam is neki, hogy biztos, hogy 6 foggal is lehet egy évesnek lenni, úgyhogy tartsunk némi szünetet a fogzásban. Remélem, szót fogad.

Hétfőn a kezén és a lábán brutálisak lettek a pöttyök, hívtam is a doki nénit, megnyugtatott, a lényeg, hogy nem lázas, a pöttyök el fognak tűnni. És lőn... ma reggelre már látványosan halványultak. Éjáéjáóóóó!

Közben a drágám rájött, hogyan kell előre kúszni, illetve ülve visszaszerezni az egyensúlyát, ha megbillen. Ja, és pápát is int. Alakulunk.

8 hónap

Bizony-bizony, már 8 hónapos a mi kis Ördögünk.

Lássuk csak, mit is csinál már:

  • gurul - valami elképesztő sebességgel
  • körbe-körbe kúszik - ez és az előbbi említett gurulás tökéletes mozgásforma számára, hogy az egész nappalit beközlekedje és pakoljon (újság, papírzsepis doboz, ásványvizes flakon, puff, virág... semmi nincs már biztonságban :D - na jó, a DVD-k eddig még kimaradtak)
  • tapsol - rendesen, ahogy a nagyok, és nagyon élvezi, hogy ez a felnőtteknek tetszik
  • egész ügyesen ücsörög
  • és reggeltől estig megy már a dádádádá, tetetetete, újabban a gágágá is és hallottunk már egy-egy bababa-t is
  • a repkedésről sem sikerült még leszokni.

A keddi mérlegelésen 9190 gr-ot (a védőnénivel tisztáztuk, hogy múltkor valamit nagyon elmért :D, ki is javította a kiskönyvben az itthon mért 8700-ra a 7 hónapos súlyt) és 74,5 cm-t mért a védőnéni. A doktor néni mindent rendben talált. Mivel a vérképben múltkor semmi komoly problémát nem talált, a gyerkőc szépen fejlődik, hízik, eszik rendesen, jókedvű stb., ezért a hőemelkedéseire azt mondta, hogy nem kell vele foglalkozni, de azért mivel piros volt a torka megint Kristófnak, a biztonság kedvéért elküldött minket torokváladék vételre.

Szerdán voltunk is a laborban, az eredményért majd kedden mehetünk.

Csütörtök este kimentünk Kati nagyiékhoz, még aznap éjjel Kristófnak felment a láza (38,3 levonás után), de a kedve hihetetlen jó volt. Rötyögött, magyarázott, nem látszott rajta, hogy nagy baja lenne. 1 kúp le is vitte a lázát és azóta is jól van. Erős tippünk volt, hogy a foga volt az okozó. A jobb felső 2-esnél az ínye már nagyon fehér volt, de a két baloldali 2-esnél is nagyon piros már. Hát jól tippeltünk. Jelentem 5 fogúak lettünk. Ma délutánra a fogacska csücske áttört. De még nagyon nincs vége, mert szerintem gyors egymásutánban fog érkezni még legalább 2.

Pénteke végre kozmetikusnál voltam. Kicsit megújultam. Néha ez is kell.

Szombaton nagy családi banzáj volt, jöttek rokonok, jól megcsodálták a törpénket. Kézről kézre járt. Estére apával szabadságot vettünk ki. Én elmentem egy kicsit plázázni, karácsonyi ajándékokat vadászni, aztán találkoztunk a barátainkkal és vacsorázni mentünk. Nagyon jó volt. Kristóf is jól viselkedett, szépen átaludta az éjszakát a nagyiékkal.


Kicsit anyáról

Mármint, hogy kicsit anyáról szól most ez a bejegyzés. Remélem, elnézitek nekem. Néha ezt is kell.

Jobban mondva igzából arról akartam írni, hogy rádöbbentem, hogy rohan az idő. Apával jövő februárban már 10 éve leszünk együtt. Pedig még csak most volt az a Földházis-UTSE-s záróbál... Atya világ mennyi minden történt azóta.

Nézzük csak.

  • Versenyeztem 5 évig (Atya ég 13 éve kezdtem táncolni! Erre is most döbbentem rá!)
  • Összeköltöztünk Atival
  • 5x voltunk külföldön nyaralni (nagy szerelmem Görögország és Horvátország)
  • 2x költöztünk (egyszer egy kisebb lakásba, tavaly aztán egy nagyobba)
  • kb. 5x cseréltünk autót - ebből 1-et egy idióta TK-ra tört (innen is csókoltatom 2 év távlatából, az agyrázkódást, a Balesetit és 3 hónap aktív szédülést ki tudtam volna hagyni az élelemből - de igazából olcsón megúsztuk, amiért viszont hálás vagyok az égieknek, jó lenne, ha mindig így vigyáznának ránk)
  • Barátok-haverok jöttek-mentek
  • Terhes lettem
  • Van egy lassan 8 hónapos gyönyörű kicsi fiúnk

Hát úgy nagy vonalakban ennyi. De lehetne még sorolni.

És hogy hogy jutott mindez eszembe? Apa szülinapja kapcsán, meg azért, mert üres óráimban (na nincs túl sok) szeretek videókat csinálni, és a legutóbbi szerzeményem pont egy 5 évvel ezelőtti horvátországi nyaralásról készült (jáj, de jó vékony voltam akkor). Nagyon jó volt ott a srácokkal. És remélem, hogy annak ellenére, hogy nekünk már itt van Kristófunk, lesz még ilyen össznépi nyaralás.

Srácok! Egy-kettő tessék összehozni egy-egy picurit és mehet a babás vakáció. ;D


Élééééég!!!!

Most már tényleg elég volt a takonykórból! 5 hét alatt 3 kör kicsit sok szerintem. Én személy szerint aggódom, hogy miért nem bírunk kikecmeregni egy nyomorult vírusból. Mások szerint túlaggódom a dolgot. Nem tudom, minden esetre nem csak én, hanem szerintem Kristóf is marhára unja a dolgot, gyűlöli az orrszívást, a porszívó hangjától pedig egyenesen falra mászik. Amit mit ne mondjak megértek teljes mértékben.

Már nekem is gyöngyözik a homlokom, ha csak arra gondolok, hogy megint elő kell venni az orrszívót, no meg a porszívót hozzá.

Úgyhogy ezúton is közlöm az égiekkel, hogy mi most már rutinosak vagyunk megfázásban, úgyhogy eléééééég volt, köszönjük szépen, szeretnénk most már egészségesek lenni!!

Egyébként nagyon jó a kedve továbbra is. Most már néha hátrafelé kúszik a pocakján. Legutóbb épp az apjára hozta a frászt, mert a játszószőnyege közepéről bekúszott a gurulós fotel alá, amin épp az apja ült, és már épp indult volna hogy nagy lendülettel felálljon (amitől ugye a szék elindul), mikor én megbeléptem a szobába és meglepetten felkiáltottam, hogy "Kristóf, te meg hogy kerültél a szék alá?". Az apja ijedtében majd leborult a székről.

Kapott a kis drágám egy játék mobilt, hogy kielégítsük a nyomkodhatnékját. Ugyanis neki mindegy, hogy telefon vagy távirányító, de az KELL! Nyomkodni muszáj. Igazi pasi. Így hát vettünk az madaras tesco-ban neki egy occsó márkát (madaras teszkósat). Mit ne mondjak, kb. 2 percig játszott vele és megadta magát a telefon. Autóba be, irány vissza (Piliscsaba-Solymár 2x oda-vissza - szerintem már rekordot tudunk dönteni Öcsipapával). Szerencsére nem sokat kötekedtek, a pénzt visszakaptuk, és szépen megvettük az ugyan jóval drágább, de márkás játékmobilt (nem lehet elég korán kezdeni a felvágást :D). Ez legalább többet beszél és zenél, és teszi mindezt magyar nyelven. Bár lehet, hogy rövid időn belül megbánom. :D De ki lehet kapcsolni.

Ha már vásárolni voltunk, megvettük Kristóf karácsonyi ajándékát (hiába no, most volt akciós, amit kinéztem). Tanuló Kutyus. Hehe! Szerintem magunkal szúrtunk ki a legjobban. A kutya ugyanis énekel, számol, ABC-t mond, mondókázik, nevet, akárhol is érsz hozzá. Eszméletlen édes...de azért majd térjünk vissza rá mondjuk januárban, hogy mennyire szeretem. ;D


Paramami akcióban

Hát hétfőn megvolt a vérvétel. Kristóf nagyon ügyesen és hősiesen viselkedett. Türelmesen viselte a majd másfél órás várakozást (közben csajozott, az összes szép kislányra rámosolygott, az egyik különösen elnyerte a tetszését, neki mindenképp meg akarta fogni a haját). És igen hősiesen viselkedett, mikor a vért vették tőle.

Szerény személyem most tudta meg, hogy az ilyen piciktől is vénából vesznek vért, pontosan ugyanúgy (kar hajlat), mint a felnőtteknél. Hát pici Ördögöm ezt nagyon szépen tűrte, csak nyüszögött és lebiggyesztette a száját. Kb. 5 perc múlva már megint elmélyülten játszott a csirkés csörgőjével.

Ma reggel pedig útra keltünk, először a védőnénihez, majd a leletért. A védőnéninél gyorsan végeztünk. Kristóf a hivatalos mérések szerint 9000 gr és 73,5 cm. Hosszban kicsit lelassult. :D Dehát végülis így is egy 1 éves hosszával rendelkezik. A védőnéni is teljesen oda volt, hogy már milyen nagyfiú és milyen vidám, mosolygós baba.

Aztán kalandosan ugyan (mivel természetesen pont most magas padlós busz jött), de eljutottunk a szakorvosi rendelőbe a vérleletért. Hát mikor megláttam, azt hittem elájulok. A laikus paramami egy igencsak megemelkedett lymphocyta szám láttán már gondol ám mindenre az ég egyatta világon, csak a legegyszerűbb megoldásra nem: VÍRUS. A frászkerülgetésben parapapi is csatlakozott hozzám, együtt mentük a doktor néninkhez leletértelmezésre.

A doktor néni megnézte és közölte, hogy ez ám nem olyan csúf, mint ahogy mi látjuk. Láthatóan küzd a legutóbbi vírussal a szervezete, de ez kezelést nem igényel. Majd elmúlik. Viszont picit (na ez fel sem tűnt paramaminak a leleten) vérszegény Kristófom. Egyenlőre vas adását nem igényli a dolog, egyen sok spenótot, sóskát, brokkolit, karfiolt, karalábét, és csirkemájat meg tojássárgáját.

Szerencsére tehát úgy tűnik a dolognak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Azért a hőemelkedését figyelem. És ha 2 hét múlva se javul, akkor ismét a körmére nézünk a dolognak. A paramami titulus kötelez. :D


7 hónap

Hát már itt tartunk. Kristóf ma 7 hónapos. Hihetetlen figura. Nézzük csak mi mindent tud már:

  • hasról hátra forogni
  • hátról hasra is megy már (igaz, ezt csak ha olyan kedve van - ma minden esetre újra lebukott, hogy tudja :D)
  • a hátán hátrafelé közlekedeni (hogy úgymondjam kúszni)
  • és jelentem a mai naptól egyedül ülni is, bár túl hosszú ideig még nem megy, de hát ne legyünk telhetetlenek.

Ez utóbbi mutatványt a babakocsiban csinálta meg először, mikor felültettem, hogy kapaszkodva üljön, fogta, elengedte a kapaszkodót és elkezdett játszani, és csodák csodája ülve maradt, akkor elég sokáig.

Nagyon próbálkozik már a hason kúszással is, meg a négykézlábra állással. A négykézlábazás már majdnem meg volt, kétszer is, csak szétcsúszott a lába. :D

A nátha is javulóban, csak az 1-1 kis hőemelkedés ne lenne. A doktor néni úgy döntött, menjünk biztosra, ha jövő hétig nem múlik el, akkor azért menjünk el egy vérvételre, plusz vigyünk pisit is. Hát örülnék, ha ezt kihagyhatnánk. A doktor néni kérdezte, hogy iszik-e Kristóf eleget. Szerintem igen, a "nagykönyv" szerint meg nem. Ugyanis ott azt mondják, hogy 1 éves korig a babák folyadék igénye a már jól ismert 150 ml/testtömegkg. Azaz Kristófnak a maga 8680 grammjához kb. 1200 ml-t kéne meginnia. Ő meg a tápival és a teával együtt jó ha 800 ml-t iszik. Úgyhogy most döntöm bele a folyadékot, hogy meglegyen legalább az 1000 ml. És szép csendben reménykedem, hogy megtaláltuk a probléma megoldását.


2010. január 26., kedd


És már megint taknyos

Ez szinte hihetetlen, még csak egy hete mászott ki Kristóf a betegségből, és szerda estére már megint tiszta nátha volt. Nyugtalan volt és nyűgös, folyamatosan folyt az orra... és hát az éjszakája sem volt fényes. Jó, a nyűgösségét betudhattuk annak is, hogy kibújt a 4. foga is. De szerintem a betegségét is köszönhetjük ennek, mivel fogzáskor sokkal fogékonyabban minden nyavalyára.

Így hát csütörtök délelőtt Magdi mamával felkerekedtünk, hogy meglátogassuk újra a doktor nénit. Olyan hihetetlen szél fújt, hogy ha gyalog kellett volna mennünk, tuti, hogy repültünk volna. A doktor néni nem talált szerencsére nagy problémát, kicsit piros a torka, meg hát ugye folyik az orra. Orrcsepp, kalcium szirup, orrszívás, ha nem javul akkor hét elején a betegrendelésre menjünk, ha javul, akkor kedden a már egyébként is meglévő időpontunkra az egészséges rendelésre.

Közben beszereztem némi jó tanácsot egy homeopátiás tanácsadótól, és megvettem a javasolt bogyókat, hátha Kristófnak bejön. Úgy tűnik nála működnek. Mára a köhögése szépen javult, alig köhög már (gyorsan le is kopogom), és a nózija is egyre jobb, bár abból azért még tudunk eltávolítani nagy mennyiségű terméket. :D Remélem, lassan kimászunk ebből a betegségből és egy időre el is felejthetjük.


Túl vagyunk a betegségen

Végre meggyógyult Kristóf. Kedden még a doktor néni a biztonság kedvéért megnézte, mert időnként még mértünk neki 1x-1x 37,1-et, de mindent rendben talált. Azt mondta, hogy ez a minimális hőemelkedés lehet akár a fogától (lévén a 4-dik épp küzdi magát kifelé), de attól is, hogy a játék hevében kicsit feljebb megy a hőmérséklete (mindig alvás előtt mértük a hőemelkedést). Szóval probléma egy szál se.

Még kedd este kimentünk Katinagyiékhoz kicsit kiélvezni a vénasszonyok nyarát. Kristóf nagyon jól elvolt. Élvezte, hogy mindenki vele foglalkozott, és hatalmasat aludt a jó levegőn.

2 hét múlva megyünk megint mérlegelésre a védőnénihez. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hány centit fog mérni. De az biztos, hogy Kristóf elkezdte kinőni a 71-esként számozott ruhákat.

Újabb fogacska, javuló nózi

Egy egész tűrhető éjszaka után Kristófom ma 8 órakor ébredt fel. Az apjával továbbra is hadilábon állt, mert az újfent belenyomta az orrszívót az orrába, ő meg azt nagyon nem szereti. De szerencsére ma már ezt a hadműveletet kevesebbet kellett csinálni.

A reggeli öltöztéskor örömmel vettem észre Kristóf egy vigyorgásakor, hogy megérkezett a már várt harmadik fog. A bal felső fogacska már múlt hét hétfőn kidugta egy csücskét, de tovább nem akart jönni. Ma reggelre viszont teljesen áttörte az ínyt. Így Kristóf már 3 foggal büszkélkedhet.

A biztonság kedvéért azért kihívtam a saját doktor néninket is, hogy ő is nézzen rá Kristófra. 1 óra körül érkezett, Kristóf már álmos volt, de azért viszonylag jó kedéllyel tűrte a vizsgálatot. A doktor néni már csak a torkát látta pirosnak, és hát az orra még mindig tele volt egy kicsit, de egyébként mindent rendben talált. Kaptunk kálcium szirupot, hogy éjszakára adjunk neki belőle, mert csökkenti az orrváladék képződését.

Adtunk is, de ettől függetlenül is, a 10 órás etetésnél szinte semmi nem jött már Kristóf orrából. Szépen evett és nyugodtan el is aludt. Reméljük, hogy most már nyugodt éjszakája lesz, ki tudja pihenni magát és holnap vidáman ébred.


Első betegség

Természetesen péntekről szombatra virradó éjjel kezdődött. Először csak arra gondoltam, biztos jön a foga Kristófnak, azért sír fel már másodszorra, de a harmadiknál simi alatt feltűnt, hogy meleg a homloka és ...húúú irgalmatlanul be van dugulva a nózija. Mindez hajnali 4-kor. Apa kicsit furcsán nézett rám, mikor kezemben a totál felébredt gyerekkel közöltem vele, hogy hozza a porszívót. Azt hitte meghibbantam, hogy az éjszaka közepén porszívózni akarom Kristóf orrát...hogy a szomszédok, meg ilyesmi...na hát a szomszédok érdekeltek a legkevésbé. Aztán mikor az első orrlyukból leszívott mennyiséget meglátta Apa, akkor megértette, hogy miről is beszéltem. Aztán hőmérő popsiba, a végeredmény 38 fok (azaz 37,5), ami ugye még csak hőemelkedés, na de alig fél órája ez még tuti nem volt ennyi (erezhetően változott a Kisördög homlokának hőfoka). Mit is tegyen hát a kezdő szülő? Telefon a gyerekorvosi ügyeletnek, hogy mégis mi a szösz legyen ilyen helyzetben. A kissé álmos hangú doktornéni kedvesen megnyugtat, ez nem komoly, akár a fogzástól is lehet, szívjuk jól ki az orrát, emeljük meg ha lehet az ágyát a fejénél, legyen hűvösebb a levegő, figyeljük nem lesz e lázas. Ha nem, akkor délelőtt vigyük be hozzájuk, ha ne adj isten mégis, akkor pedig hívjam újra őket és jönnek.

Hát így tettünk. Szerencsére kis manómnak sikerült visszaaludnia, sőt még a reggeli etetés után is (igaz, azért korábban kérte a reggelit, mint szokta) aludt vagy jó másfél - 2 órát. Aztán felkeltünk és elindultunk a Bethesda Kórház ügyeletére (oda tartozunk). Szerencsére nem voltak sokan, de annyian igen, hogy a tízórait a váróban megejtsük. Csendben és büszkén megsúgom, hogy Kristófom olyan szépen ette az alma-krumpli pépet, hogy a mellettünk ülők (egy kb. 2 hós kislány szülei) jól megcsodálták (hallottam :D - hízott is a májam), hogy milyen ügyes.

Egy fiatal doktor "bácsi" (Kristófnak bácsi, nekünk kortársunk) volt az ügyeletes, nagyon kedves volt. Gyors, de alapos vizsgálat után kiderült, Kristófnak garatgyulladása van. Köptető, orrcsepp, sok folyadék, szükség esetén lázcsillapító. Amúgy semmi komoly, elvileg gyorsan túl lesz rajta.

Szerencsére láza továbbra sem volt a drágámnak, csak hőemelkedése. Napközben szépen aludt, jól evett. Csak az éjszaka volt gáz. Szegénynek úgy tele volt az orra, hogy nem bírt aludni. A porszívó hangjától most már szó szerint zokogni kezdett, így áttértünk egy kevésbé hangos orrszívóra, egy szájjal szívható verzióra. Ez kevésbé bizarr, mint aminek hangzik elsőre. :D Nagyon jól működik, de Kristóf most már ezt is szívből utálja. Mindent utál, amit az orrába dugunk. Sőt kezd kissé morcosan nézni szegény apjára, aki eme műveletet végrehajtja.

Szóval szombat este csak nagy nehezen sikerült elaltatni, de végül éjfél felé csak elaludt. Persze az éjszaka folymán többször felsírt, cumi vissza, simi, fülben lázmérés (nem volt hála az égnek). Reggeli után megint visszaaludt, és után a hőemelkedés nélkül ébredt. Egész nap nem is volt neki (a max. popsiban 37,7 volt, ami ugye csak 37,2), jó kedvű volt és élvezte, hogy a nagyszülei és a keresztszülei abajgatják (Öcsipapa szülinapját ünnepeltük). Aztán estére megint elromlott a kedve, kicsit hőemelkedése lett (38 azaz 37,5). Biztonság kedvéért azért kapott egy kúpot, hogy nehogy feljebb menjen neki éjjel. Újabb zokogások az orrszívás miatt, végül a kezemben aludt el, úgy hogy ringattam a hintaszékben.

10 órás kajcsi: újabb sírás orrszívással egybekötve, hőemelkedés már nincs, gyors átöltözés, mert az első hálózsák túl meleg volt, beleizzadt. Kajcsi közben megint bealudt, aztán szunyókált tovább a vállamon büfi helyett. Végül óvatosan bevadásztam az ágyba. Remélem, jó éjszakája lesz, tud rendesen aludni.

Holnap azért kihívom a saját doktor néninket. Az a jó, ha ő is látja.

Ja! Azt elfelejtettem, hogy megérkezett egy újabb foga Kristófnak, a jobb alsó. Szegény most halmozottan hátrányos: fogzik, közben fáj a torka és be van dugulva az orra, néha még hőemelkedése is van. Hát nem csodálkozom, hogy nyűgös... én is az lennék.


Védőnéninél, doktor néninél

Ma megint voltuk a védőnéninél és a doktor néninél. Kristóf nagyon jól viselkedett. Rengeteg mosolygott, magyarázott, már a védőnénit teljesen elvarázsolta (nem a mi védőnénink volt). A méretei a hivatalos mérések szerint: 8060 gr és 73 (!) cm. Ez utóbbi a védőnéni állítása szerint az 1 évesek magassága általában (az 1 évesek átlag hossza 74 cm). Úgyhogy jócskán hosszabb, mint a kortársai. Valószínűleg ezért megy a forgolódás is nehezebben neki (hátról hasra még nem megy), mivel nehezebb ezt a hosszú testet megmozgatni. :D

Megcsinálta a 6 hós státuszt is, minden teljesen rendben. A doktor néni is oda volt teljesen, hogy milyen mosolygós, magyarázós, jó kedvű baba. Mondta is, hogy kár, hogy meg kell szúrnia. De szerencsére Kristóf jó kedvét csak egy rövid időre vette el a szuri. Egy rövid sírás után teljesen megnyugodott és magyarázott tovább.

Legközelebb 1 hónap múlva megyünk, de akkor csak egy mérésre megyünk és a doktor néni csak rápillant, ha nincs semmi panasz.

Fél év

Ennyi telt el azóta, hogy Kristóf megérkezett. Szinte hihetetlen hogy elrepült ez a 6 hónap, és hogy Kristóf mennyit változott, fejlődött. Csináltam egy amolyan "akkor és most" fotó összehasonlítást, hogy látható legyen a változás.

És persze elkészült a videó is, amit már a 4. hónapfordulóra meg akartam csinálni, de csak most sikerült. Így hát Kristóf első 6 hónapját mutatja be.

A féléves "szülinapot" Kristóf úgy koronázta meg, hogy egész nap iszonyatos sírós-nyűgös volt, estére pedig fény derült ennek okára: 1-2 napon belül megérkezik a második foga is. Egy nevetés közben vettük észre, hogy a bal felső metszőfog helye is nagyon fehérlik.

A délelőtti mérlegelés szerint (ha hinni lehet az itthoni mérlegnek) Kristóf fél évesen pontosan 7900 gr. Na, majd kedden meglátjuk, mit mér a védőnéni.

Végezetül pedig a mai napi fotók:

Folyton csak ülnék, de egyedül nem megy

Az új etetőszék tesztelése

Huncutka

Azt hiszem, a képek magukért beszélnek... :)












Fogas kérdés

Kristófom már kb. 2,5 hónapos kora óta iszonyatosan nyálzik. Eleinte mindenki azt hitte, hogy meghibbantam, de mikor látták, hogy milyen szinten képes eláztatni magát, rájöttek, hogy teljesen normális vagyok. :D Aztán elkezdett rágni, mindent amit lehet. Utána pedig mindehhez csatlakoztak a hullámokban jelentkező sírások, nyűgös időszakok, éjszakai nyöszörgések. Magyarul: elkezdett fogzani.

Már a 3 hónapos oltásnál mondta a doktornéni, hogy az alsó inye már kezd megdagadni. Ezt mi is láttuk, sőt ez mostanra gigantikus méreteket öltött, így tehát lelkesen vártuk, hogy végre mikor bukkan ki az első alsó fogacska.

Az utóbbi kb. 1 hétben Ördögöm valami hihetetlen nyűgös volt, ezt írtam is, hiszen féltem, hogy a keresztelőt is nehezen fogja viselni emiatt. Elaludni szinte csak Dentinox, vagy Viburcol kúp ráhatására sikerült neki. Éjszaka felsírt, nyöszörgött, és napközben is borzalmasan nyűgös volt. Semmi nem volt jó neki.

Vasárnap a keresztanyja megszakértette az ínyét és közölte, hogy áááá, még semmi.

A tegnapi ebédnél viszont a kiskanál gyanús koccanása jelezte, hogy bizony-bizony mégiscsak megérkezett Kristóf első foga!! Igen ám, de leshettük mi teljes nyugalommal az alsó ínyét. A fogacska úgy döntött, hogy bizony felül fog kibújni. Az én pici gyermekem már megint nem olvasta a tankönyveket!!! :D:D

Fotó is lesz majd, ha már rendesen kibújt a fogacska, de hát egyenlőre a kanál, és az ujjunk az egyetlen eszköz, amivel megbizonyosodhatunk arról, hogy tényleg megtörtént a nagy esemény. Kristóf ugyanis csak hihetetlen harcok árán engedi meg, hogy egy pillanatra rákukkantsunk féltett kincsére (jobban mondva annak az élére, mert egyenlőre még csak ennyi van kint).

Keresztelő

Tegnap Kristóf a katolikus egyház tagja lett. Nem vagyok hívő, de az esélyt meg akarom Kristófnak adni arra, hogy megismerhesse a világ dolgait, így a vallást is. Természetesen, ha ő esetleg más vallást akar majd választani (remélem azért a különböző szekták, kis gyülekezetek kimaradnak), szabad utat kap. Meg akkor is, ha ateista akar lenni.

Azért nem volt ám zökkenőmentes a nap. Először is aggódtam, hogy Kristóf hogy fogja viselni a megpróbáltatásokat, mert

  1. pont az alvóideje alatt van a szertartás,
  2. néhány napja irgalmatlan nyűgös, már megint a foga szórakozik velünk.

Végül ezek nem okoztak gondot. Ám öltöztetéskor kiderült, hogy bizony sikeresen 62-es inget adott az üzletben a hölgy, amit mostanra az én drágám kinőtt, azaz főképp kihízott. Tehát ing ugrott. Marad a fehér hosszúujjas body. Ok, de ahhoz meg hülyén néz ki a csokornyakkendő, úgyhogy végül az is sztornó lett.

Kristóf végtelenül nyugodtan viselte a megpróbáltatásokat. Jól elvolt a keresztanyja ölében, elrágcsálta a cipőjét, aztán meg dobolt a padon. Az olajkenegetéssel volt némi problémája, de a vizet az én Ördögöm nagyon jól tűrte. Végülis fürdeni is szeret, úgyhogy a szentelt vízzel sem volt különösebb problémája. Így hát aztán meg lett keresztelve. A keresztségben (roppant meglepő módon :D) a Kristóf Bence nevet kapta, így abban a szerencsében van része, hogy egyszerre 2 védőszentje is van: Szent Kristóf és Szent Benedek. Ezúton üzenem a tisztelt védőszenteknek, hogy remélem, becsülettel végzik a munkájukat. Ha így lesz, akkor ígérem, gyakran gyújtunk majd nekik gyertyát.

Hazaérés után Kristóf kitűnően elvolt, pedig 1 alvás teljesen kimaradt neki. Jól eljátszott a keresztapjával, aki volt oly infantilis, hogy befeküdt mellé a játszószőnyegre. És az én Ördögöm az is bebizonyította, hogy nem igaz az a híresztelés, miszerint fekve az ő lába nem ér el a szájáig. :D

Kapott sok ajándékot. A keresztszüleitől egy arany patkó medált, hogy szerencsét hozzon neki. Úgy legyen!

Aztán egy kiadós ebéd után a megkeresztelt Kisördög rögtön beszunyált, és be is pótolta a kimaradt délelőtti másfél órás szuszókát. 3 órát aludt egyhuzamban.


A kihívás napja, avagy közlekedjünk babakocsival a BKV járatain

Már egy párszor rövidebb távon próbálkoztunk ilyennel, de most igazi nagy túrára indultunk. Hétfőn nekivágtunk Kristóffal, hogy teljesítsük a Káposztásmegyer - Bartók Béla út távot. Ehhez normál esetben a következő feltételek kellettek volna:

  1. Ne legyen túl meleg: végül kiderült, ez legyen a legkisebb probléma.
  2. Alacsonypadlós busszal tudjunk menni: ugyanis másra képtelenség felszállni babakocsival. A metró meg aztán pláne felejtős, mivel ahhoz egyáltalán az aluljáróba lejussunk kb. 25 lépcsőn kellene leverekdni magunkat. Aki az elmúlt 10-20-30-40-50 évben Budapest közelkedését tervezte, tuti pasi volt. Arról ne is beszéljünk, hogy normál esetben minden második 7-es busz alacsonypadlós, na most kb. 6-ot el kellett engednünk ahhoz, hogy végre jöjjön egy, amire mi is fel tudtunk szállni.
  3. Lehetőleg sérülés nélkül ússzuk meg: mi is és a babakocsi is. Ugyanis a legutóbbi rövidebb túránk során 1x a babakocsira csukódott rá a buszajtó, 1x pedig egy segítőkész hölgyre csukta rá a kevésbé segítőkész sofőt az ajtót. Az 1. számú eset a busz végállomásánál történt, ahol állt a járgány csukott ajtókkal. Megnyomtam az ajtónyitó gombot, az ajtó kinyilt, én meg épp, hogy csak a babakocsi elejét feltettem a buszra, az ajtó elkezdett becsukódni, mert az automatika úgy van beállítva, hogy kb. fénysebességgel kell felszállni a buszra ahhoz, hogy ne csukjon össze az ajtó. Ráadásul már csak akkor állt meg és kezdett visszanyílni, amikor közrefogta a babakocsit. Azt hittem, hogy megfojtom az első utamba eső BKV-st. A 2. számú eset pedig ugyanezen a napon a visszafelé úton történt. Alacsonypadlós busz ide vagy oda, ha a buszvezető 100 méterre áll meg a padkától azért kihívás felszállni babakocsival. Természetesen be is akadt a kerekünk a busz padlója és a járda közé. Egy kedves hölgy segített kiszabadítani. Úgy látszik a művelet túl sokáig tartott, mert a sikeres kiszabadítás után a buszra felszálló hölgy hátára lazán rácsapta az ajtót a sofőr.
  4. Nem árt, ha vannak segítőkész utastársak: akik esetleg segítenek a megszorult kismamán. Fiatalokra ne nagyon számítson az ember (ezek a mai fiatalok :D - úgy látszik öregszem). Mostani túránkon a Keletinél a leszállásnál iszonyat mélyen volt a padka, így jó nagyott kellett borítanom a kocsin, mire leszálltam. Persze ez így lassan ment. Közben egy fiatal srác állt mögöttem pofákat vágva. Nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak, hogy ha esetleg pofavágás helyett segített volna, ő is hamarabb lekászálódhatott volna a buszról. A válasz egy mégnagyobb pofavágás volt.
  5. Jó ha esetleg buszjegyet is tud venni az ember lánya: mivel nincs kedve bírságot fizetni. Ehhez képest a Móriczon csak automatából lehet jegyet venni, és persze az automata élvezettel nyeli el, az ember utolsó 3 db százasát.

Röviden és tömören. Ennyi egy időre köszönjük, de elég volt a BKV-ból és minden elismerésem azoké a kismamáké, akik nap, mint nap közlekednek Budapest belvárosában

2010. január 24., vasárnap

Ubi és a 4-es Libero

A kettőnek nem sok köze van egymáshoz. :D

Kezdjük Ubival (aki hivatalosan a Borka Zsolt névre hallgat). Régi barátunk, de már nagyon régen találkoztunk. Kristófot még nem is látta, illetve látták a barátnőjével Vikivel. Hétvégén találkoztunk velük, szombaton mi voltunk náluk, vasárnap ők nálunk. Kristóf pedig új haverra lelt Ubi személyében. Ő alapból egy gumi arcú nagy gyerek, bár a Kristóf méretű gyerekekkel eddig nem került közelebbi barátságba. Hangsúlyozom eddig, ugyanis Kristófnak sikerült elérnie azt, amit másnak nem. :D Az új barátság kialakulását több fotóval is megörökítettük.


A képek magukért beszélnek

Időközben Kristóf betöltötte az 5 hónapot és hát ugye átlépte a 7 kilót is. Szép lassan azt vettük észre, hogy a 3-as Libero derékban kissé szűk kezd lenni. Így hát megvettük az első csomag 4-es pelust. Igazi nagyfiúk kezdünk lenni! :D


Búcsú az anyatejtől

Augusztus 19-én, 1 nappal azelőtt, hogy betöltötte volna az 5 hónapot Kristóf, vacsorára elfogyasztotta az utolsó adag anyatejet. Innentől már csak a tápszer van, no meg a főzelék és a gyümölcs.

Ezúton is mégegyszer köszönöm Ancsinak azt a sok-sok tejcsit, amit kaptunk.

Azt hiszem, hogy ez az esemény valamint az egyik unokatestvérem enyémhez hasonló kálváriája adta az indíttatást, hogy eljussak addig, igenis kiírom magamból, ami már nagyon rég óta bennem van arról a propagandáról ami szoptatásról szól.

Előljáróban megjegyezném, természetesen én is úgy gondolom, hogy mind a kisbaba, mind a mama számára a szoptatás a legjobb módja a táplálásnak, hiszen az anyatej a legjobb táplálék egy picikének, és a mama számára is a legkönnyebb megoldás, hiszen hogyúgymondjam, csak előkapja a cicit és már lehet is etetni. Persze emelett még millió és 1 érv szól a szoptatás mellett.

De mi van akkor, ha a legnagyobb erőfeszítések árán sem tud szoptatni a kismama (mondjuk pl. alig van teje)? Na, akkor jön a pánik! A rettegés a tápszertől. Jézusom csak azt ne, mert ilyen-olyan-megamolyan baja lesz a babámnak, erre meg arra mégjobban hajlamos lesz és különben sem fog úgy szeretni és úgy kötődni hozzám és én rossz anya vagyok. Merthogy minden kismamákkal-kisbabákkal foglalkozó média, és jónéhány "segítőkész" kismamatárs ezt szajkózza. És ez a stressz még csak rá tesz egy lapáttal, hogy az a kevés tej se legyen.

Miért nem lehet szegény, amúgy is kétségbeesett anyukának azt mondani, hogy ne félj, ettől te még NEM VAGY ROSSZ ANYA, és ezek a tápszerek már úgy készülnek, hogy azok a baba számára minden tekintetben megfelelők legyenek? Miért nem lehet megnyugatatni ezeket az anyukákat? Akkor hátha sikerülne még több tejcsit produkálni, hiszen nem stresszelnének.

A "segítőkész" kismamatársakat azért említettem, mert én pl. akárhány anyukával találkoztam az "ősanya" fajtából, szinte mindegyiktől megkaptam (tisztelet a kivételnek, puszi Gabi :)), hogy biztos rosszul csinálom, így és úgy kell csinálni, és közben a tekiktetükből sütött, hogy mit gondolnak rólam, hogy én galád, tápszert vagyok képes adni a gyereknek. Könyörgöm, valamit ennie kell, ha nálam a legnagyobb anyatejmennyiség olyan 60 ml/2 cici/nap, de ez már a rekord volt! Na, ettől ugye mégrosszabbul éreztem magam. Ezeknek a kismamiknak üzenem, hogy a világon a legjobban azt szerettem volna, ha tudom szoptatni a kisbabámat! És mégegyszer megismétlen, szerintem is az anyatej legjobb táplálék a babának!!! Ha nem így lenne, nem mozgattam volna meg mindent, hogy anyatejet kapjunk valahonnan!!

A doktor néninktől is csak a szemrehányó pillantásokat és a számonkéréseket kaptam, és folyton úgy éreztem, hogy magyarázkodnom kell, hogy én tényleg mindent megpróbáltam, pedig tudtam, hogy az én lelkiismeretem tiszta. Viszont azt nekem kellett megkérdeznem tőle, hogy esetleg nem kaphatnánk-e tejcsit az ellátóból. "Hát, írhatok ki" - volt a válasz. Jaaaaa!

Annyira tud bosszantani az a nézet, hogy aki nem szoptat, az nem is akar. Hát sajnos jó pár lányt ismerek, akik szerettek volna szoptatni, de nem tudtak. És egyik sem a lányos alakját és a hetyke cicjét féltette!!

Az egyik unokatestvérem, akit már korábban említettem pár napja hozta világra a babáját, Petrát, 2400 gr-al. Neki sincs teje, a csecsemősök fütyültek rá, segíteni se nagyon akaródzott nekik, és azt sem hitték el, hogy minden egyes hosszú cicizés után a baba éhes marad. Kb. 1 nappal a hazamenetelük előtt hitték el végre, hogy ez így van. Addigra az lány már a kiborulás szélén állt, sírt, a csecsemősök pedig folyamatosan csak leszidták. Amikor telefonon beszéltünk és mindezt elmesélte, mindha csak a saját sztorim kezdetét hallottam volna, pedig az ország 2 különböző pontján (én Budapesten, ő pedig Borsod megyében) szültünk. De én is megkaptam a csecsemősöktől, mikor egy pici vizet kértem a babának, hogy folyadékot adjak legalább neki, hogy "mi az nem akar éjszaka szoptatni?", mikor már 100x elmondtam (én is és a hasonló cipőben járó szobatársam is), hogy nem igazán van mit adni a babáknak. Segíteni egyiküknek sem nagyon akaródzott (talán 3-dik szólásra keveredett elő egy aranyos verziójuk és ő segített), vizet nem kaptunk, azt megkaptuk, hogy "az anyuka rosszul csinálja", meg azt is hogy "minek az a bimbóvédő?" (a főnővér javasolta mit ne mondjak, annak legalább volt esze, meg némi kedvesség is szorult belé - vele együtt 3 csecsemőst bírtam megszámolni, akik emberi módon voltak képesek viselkedni és valóban tenni a munkájukat). Ezzel sikerült elérni, hogy Kristóf vízhiányos lett és besárgult. Akkor szépen kapott egy branült a buksijába és azon keresztül infúzióban folyadékot. Na, ez valóban jobb és kíméletesebb megoldás, mint egy kis cukros víz!!!!!!! Én nem értem, hogy a csecsemősök miért nem akarják elhinni, hogy egy anya (még ha első babás is) jót akar a saját gyerekének!

De visszatérve az unokatesómra, szegényt próbáltam nyugtatni, hogy ne stresszeljen, mi lesz akkor HA... mert ha végül mégis az lesz, HOGY ....., akkor sincs katasztrófa, de egyenlőre koncentráljunk arra, hogy nem lesz HA! Elmondtam neki, hogy mit csináljon, mik a legjobb "trükkök" a tejcsi beindítására. És mondtam, hogy minden "kedves" megnyilvánulást zárjon ki, ha lehet. Csak magára és Petra babára figyeljen és akkor minden rendben lesz. Reméljük! Én bízom benne, hogy nála csak a kezdet nehéz aztán lesz tejcsi rendesen jóóóóó sokáig!!!!


Nagy történések

A hétvégén nagy utazáson voltunk. Persze annyira nem volt nagy nekünk felnőtteknek, inkább Kristóf számára. Végtére is ez volt az első igazi utazása. Apa nagynénjééknél voltunk Kömörőben (Szabolcs megye, az Ukrán határ mellett). Mindenki megcsodálta az Ördögöt, teljesen oda voltak érte. Főképp a 93 éves Etu mama. A legnagyobb kívánsága az volt, hogy úgy szeretni még látni futkosni is a "tündérkirályfit". Hát reméljük, hogy lesz rá lehetősége!


Etu mamával és Erzsike mamával Kömörőben

Láttunk bocikat, pipiket, röfiket, megismertük Benji kutyust is. Ez utóbbival nagyon szemezett Kristófom, szerintem már az járt a fejében, hogy hogy is fogja kergetni szegény kutyát jövőre.

Hétfő reggel pedig megtörtént a várvavárt naaaaagy esemény. Kristóf bandita a hasáról a hátára fordult. Az első atrakciónak Apa volt a szemtanúja, de aztán a nap során Ördögünk többször is bebizonyította, hogy igenis ő már forog. Már erőteljesen próbálkozik a hátról hasra művelettel is, de ez még mindig egy hatalmas balhéba torkollig, mivel nem sikerül. Nem baj, előbb-utóbb az is menni fog, és aztán pöröghet-foroghat a törp. Ma reggel is keresztben feküdt az ágyban (az utóbbi időben már meg is lepődök, ha véletlenül nem így találom őt reggel) a hátán (azt tudni kell, hogy mindig hason alszik), és elmélyülten játszott a lábaival. Édes volt.

Voltunk a védőnéninél is a szokásos havi mérlegelésen. Kristófom 7230 gr és 68,5 cm a hivatalos mérések szerint. A hosszát 2x is megmérte a védőnéni, annyira meglepődött, hiszen a legutóbbi alkalommal 64,5 cm-t mért. 1 hónap alatt 4 cm!! Azért ez nem semmi.


Videók

Hát mostanában olyan kis általános napjaink vannak. Kristóf nagyon jól alszik és ügyesen elalszik magától a kiságyban (megsúgom, néha szükség volt babakocsis rásegítésre). Lassan elérjük a 7 hét kilót, kb. 60 gr van még hátra.

Forogni még mindig nem forog a drágám, de remélem, most már nemsokára sikerül neki.

Találtam néhány édes videót róla.



Fórumtali

Tavaly szeptember elején rátaláltam egy szuper topikra a NLC-n. A 2009 április babák-ra. Nagyon jó csapat lettünk, nem is tudom, mi lenne velem a csajok nélkül. Tök jó, hogy vannak!

Ma találkoztunk páran a Kopaszi gátnál. Jó volt őket és a csodaszép babákat látni, arcokat párosítani a nevekhez. Mondjuk volt, akivel már találkoztam. Kár, hogy többen nem tudtak jönni. De majd legközelebb.

Teszek is fel pár fotót. Remélem, nem haragszotok csajok!


Régi cimboránk Kristóf, akivel a Kisördög egy napon született

Három a Kristóf és három a kislány


Fórumos ikercsajszik és kukucska a babakocsiból


Egyébként ma pontosan 1 éve, hogy azok az ominózus tesztek jelezték nekünk, érkezik egy csoda!! Azóta az a pici babszem (6 hetesen láttam UH-n először, akkor neveztem el Babszem Jankónak) egy gyönyörű kicsi fiú lett! És IMÁDJUK!!!!